Amit mindig is kerestél

Magyar Life Hírflash

Magyar Life

2002. december 27., péntek

2002. december 23., hétfő

Életciklus


tanulj - termelj - fogyassz - szeress - büszke lehetsz magadra

Állítsák vissza a huszárságot!

2002. november 26., kedd

2002. szeptember 23., hétfő

2002. szeptember 6., péntek

Nagyüzem

- Üzemvezető úr! Jöjjön, kérem! - és itt rendkívül izgatottnak tűnt az üvegfalú fülke ajtaját épp csak az imént feltépő, kék kezeslábasában riadtan remegő Kis Pista üzemi munkás.

- Több hektó teknőszsír ömlött ki, kérem...

- A központi tartályok? Megpiszkálta valaki a központi tartályokat???

- Uram! VIGYÁZZON! - helyezte hirtelen kilátásba Pista, miközben a fülkét tompa szörcsenéssel temette maga alá a sárgásfehér, grízszerű, lassan hömpölygő, végeláthatlan hullámzó zsírtenger...

2002. augusztus 5., hétfő

Meaculpa Drive

- Sziasztok, de jó kedvetek van, min nevettek?
- Nem aludtunk már három napja, teljesen készen vagyunk...
- Mit, nem értem, nagyon hangos a zene...
- Nem aludtunk már három napja...
- Mi van?
- Na jó, tisztázzunk valamit.... Két hamburgert, és egy kólát kérünk...

2002. július 18., csütörtök

Pulgária

- Atyám! Támadnak a pulgárok! - ordította Levente, miközben hanyatt-homlok szedte magát mind közelebb a konyha felé. A cselédek megrebbenvén pislantottak félre, épp úgy, mintha mi sem történt volna.


- Jóatyám! A pulgárok! - rontott be a fiú kis híján orcáját a hajóparkettára simítva estében apja dolgozószobájába.


- A pulgárok... - emelte ősöreg, gondterhelt tekintetét az írótus fölibé az idősebb Kopár Pál gróf. Percek, talán órák teltek így el, mielőtt végül így szólalt meg:


- Csomagolj fiam. Átéltem én már ilyet. Idejönnek, mindent elárasztanak, még a krumplit is kizabálják a földbűl. Háború idején Kazinczy grófságot beolvasztották Pulgáriába... Nekem nem kell az ő fökötö töngörük. Nyergeltesd fel a lovakat, indulvás lészen a kancelláriára hamarst, Fiam! De azért csak tűzd ki a kukárdád, majd a hintúbúl intégetünk nékik, oszt.

2002. július 9., kedd

Fogalmazás óra



Ecsődi Rudolf
okostojás

- Sziasztok gyerekek. A mai fogalmazásórán kizárólag elmétek teljesen spekulációmentes szabadasszociációs képességeit fogjuk kibontakoztatni. A történet, amit írni fogtok, bármiről szólhat, a téma, a hangvétel, a sztori, mind mind rátok van bízva, gyerekek, az egyetlen megkötés, hogy az alábbi három mondat mindegyike változtatás nélkül, egy alkalommal szerepeljen a történet tetszőleges pontjain. Nézzük hát a mondatokat!

  1. "Ötször, vagy talán hatszor rándult ekkor össze."
  2. "Mindenhová ráfröccsent."
  3. "Kezének maradványait még kiszabadította az ördögi masinából, de az égő pajtából már nem sikerült kimenekülnie..."
  4. (Bónusz!) "A vákuum először a szemeit szívta ki..."

2002. július 4., csütörtök

2002. június 28., péntek

2002. június 21., péntek

Forró

Izzásig hevült képlékeny bomlásnak indult lében lebegő, idegrendszerüket megzabolázni képtelen, 0-ról 2 méteres távolságra padlógázzal csörtető, dudáló, mikroüvegházhatás jellemezte kicsiny világokba zárt, vaspáncéljukat vonszoló autóvezetők belvárosi topogó dugójából szűnni nem akaró neurotikus dudálásokkal tűzdelt hangulat jellemzi ezt a verőfényes, derűs péntek délutáni napot, amikor keserű, méginkább száraz szájízzel sem képes tudomásul venni sok ember, hogy a légkondícionáló eszköz ma már nem luxus, és szélsőséges esetben életet, alapesetben ízesített, pépesített ételeken nevelkedett, leegyszerűsített kockaformák között élő mutáns városlakó emberi mivoltunkhoz mért kényelmet teremthet, bár hogy miért indul ilyen kánikulában valaki autóval a belvárosba, számomra továbbra is rejtély, ugyanakkor bizonyos kezelhetővé vált pszichózisaim ismeretében mégis érthető, talán egy csodálatos napon mindannyiunk számára az lesz, bár ezt kétlem... ...tehát vagyok..

2002. június 17., hétfő

Vasbolt rétegződés

"...a vasbolt után jobbra" - mondta a falu szélén kapájára támaszkodva az öreg test hangszálaival némi levegőt felénk moduláltatva a benne lakozó lélek, ámde útmutatását követvén - céltalan reménytelenségbe torkollva - egy helyi biciklis-lánnyal való szóbeli kapcsolatteremtés által elménk felfedte a rideg valóságot; a kéregtudatával kapára támaszkodó lélek elméjében élő kifejezés az időben és térben a közösség perifériájára vándorlás lassú sodródásakor elszáradt magként távozott a centrumból; s az újjászülető tudatgenerációk számára már ismeretlen fogalom a "vasbolt", amivel ők az építkezési felszerelések árusítóhelyét jelölik... S mégis, ez az ősi, egyszerű mechanikájú gondolatsor ezen sorok által - még ha alacsony prioritással is - mindannyiunk elméjének irányzott célszegmensét fúzionálja vírusszerûen, még ha a cimkét nem is tudjuk igazán hová ragasztani már...

Paranoia

a paranoid anti-paranoia bizottság ii/b mellékletébõl, 2. dns-tartomány, 5. kromoszómaszint, idõperspektíva ismeretlen:

"...mert hát, mi is a paranoia? Minden gondolatod mögött ott áll, a paranoia bizottság megszámlálhatatlan, végtelen megfigyelő osztaga, kik mögött milliószor millió, paranoid megfigyelő-gondolat cikázik a végtelenbe. Üldözési mánia? Micsoda gyengén képletes aluldefiniálása ez egy fogalomnak, melyet sokan ismerünk bár, mégis, alaposan szocio-metaprogramozott egyedek révén ijedten húzzuk össze elménket a felismerés pillanatában, és tereljük gondolatainkat egy távirányítható streaming audio-videozajforrás, vagy bármi más felé, illetve megfigyelünk, végső esetben fejest ugrunk az emlékeinkbe. Mi, gondolatok, megszoktuk már, hogy kívűlről érkezünk, és épülünk be a tudatgenerációk által kiépített puha befogadó mátrixba. Ha egy jövevény túlságosan újszerû, nehezen fogadjuk be, mondhatni, nincsen számára hely, kivéve ha metaprogramcsomag-tartalmának működési mechanizmusa tartalmazza a feloldáshoz szükséges mértékű, ugyanakkor a befogadó-mátrixunk megcélzott/eltalált (amit nem értünk, az véletlen, vagy felfoghatatlan?) tudatszintje által is értelmezhető intelligenciát, vagy esetleg talán csak kósza részecskéivel változtatja meg - vagy ahogy mi, a stabil többség mondanánk: szennyezi be - struktúránk rendszerét. Pedig, gondolat-társaim, vegyétek észre: mindannyian bevándorlók vagyunk, egy készen-kapott, gondolatgenerációk által felépített világ lenyomatainak besugárzásaiként érkeztünk ebbe a gondolat-tartó kéregbe, és a paranoia nem más, mint a legbizonytalanabb, a legfélelmetesebb dolog a világon: egy tetszőleges választás a végtelenből, egy saját, önálló gondolat megszületésének lehetõsége..."*

* = az előre metaprogramozott struktúra befogadó deparanoid bizottság tagadja e dokumentum létezését

Tudat Evolúció

A tudat kérgének evolúciós útja sokkal nagyobb ívet ír le, mint benne lévő, összehasonlíthatatlanul plazmatikusabb tartalma, mégis maga a tudat az, ami a kéreg életciklusa alatt létével összekaristolja a többi tudatot, és a világot melyben született. Minden tudat, legyen megjelenési formája ember, kutya, növény, vagy bármi más, kizárólag szinte változatlan formájú kérgeket képes reprodukálni, mégis, önnön tudatgenerációja folytán az időpillanat lemezkék folyamatos torzulása/torzítása (szabad akarat?) által a saját tudatszintjén generált új tudat már egy másik, tudatmilliók által kialakított világba születik, ígyhát az útód-tudat céljai az eltérő kölcsönhatások által törvényszerűen olyan lehetőségek megvalósítására nyernek teret, amire a szülő-tudat még nem készülhetett fel.

2002. június 10., hétfő

SID

Vajon megengedhető-e egy szülőnek, hogy bármilyen szinten minősítse gyermeke zenei ízlését, akinek egy játékok futtatására alkalmas külső digitális gyorsítótárat vett még a nyolcvanas évek elején-közepén? Vajon csoda-e, ha a gyermek nem az akusztikus-instrumentális, mint inkább az elektromos-digitális hangzásban leli örömét, azok után, hogy legfogékonyabb életszakaszában idegrendszerét mindössze 4 egyszerű hullámforma modulációja ingerelte? S történt mindez ártatlan játékokba bújtatott direkt beégetés szintjén? T. szülők, előbb kellett volna gondolkozni, és akkor talán most nem tárolnák sem én, se a hozzám hasonló gyermekkort megélt lények fél száz mega sid zenét, ami a beavatatlan idegrendszerűek számára csupán nyikorgó zörejoszcilláció, nekem audió formátumú kotta... És hát, nem csak nekem, kösz mindent, apu.

Csepp

Most sem értem még miért rajonganak a fiatal lányok tömegesen az esőért, mégis mindig szerettem õket ezért, bár az eső továbbra sem pozitív energia számomra, talán ha lenne földem, veteményesem, kukoricásom, persze másképp értékelném, de így? A fiatal lányok pedig felnőnek majd, a sikeresebbek a pezsgőfürdőt preferálják előszeretettel, a lecsúszottak maradnak az esőnél, és nevetve, beesett arccal fújnak a pezsgőfürdősökre, akik tudomást sem akarnak majd venni az esősökről egészen addig, amíg egy napon bedöglik az injektor a felsőkategóriás autójukban, és akkor ki kell majd szállni az autóból, és akkor megérzik a drága, kényes szövetből készült import ruhácskájukon átszivárgó éltető esőt, eszükbe jut a fiatalságuk, és irtózatos káromkodás kíséretében hívják majd a sárga angyalt...

* = Az Ön ismerőse is elgondolkozhatott volna már itt.

2002. június 9., vasárnap

Fény

Ember sohasem alkotott még ahhoz foghatót, ahogy a folyó hullámai szétolvadnak a part kavicsai között... Ahogy a fák leveleivel játszik a szél.. Civilizációja a természet embergyártó városokká egyszerűsítése...

2002. június 4., kedd

Önmagad áltatása


Szevasz! Stresszes a suli, gázosak a szülők, nem hallgathatod a szobádban hangosan a zenét? Van megoldás! ALKOHOL! Igyál piát! Menj te is a haverokkal füstös, dohos kocsmákba suli után, és igyál! Rossz az íze? Bűzös lesz a lehelleted? Hát milyen férfi vagy te? És a menő srácok a suliban, akik már 13 évesen bebasztak és bekurváztak? Mikor fogod Te utólérni õket, ha nem iparkodsz? Ugye, máris jobb. Ráadásul, vagánnyá is tesz! No meg aztán, nem csak sör van, vannak drága piák is! És meglátod, egy idő után árnyalt különbségeket tudsz majd tenni a finom és a rossz pia között... Ráadásul, sokkal jobb, mintha drogoznál! Persze, oda kell rá figyelni, hogy csak keveset igyál, ha mindenképpen vezetned kell majd, de hát azért a pár óra bódult pillanatért, megéri elviselni a kellemetlen lehelletet, a mozgáskoordinációs zavarokat és esetleg egy kis tompa másnaposságot! Na és ha kidobod a taccsot egyszer-egyszer, nagy kaland, de hisz ez mindenkivel előfordulhat! Nem beszélve arról, hogy szüleid is ezt nyomták ha szórakozni mentek, neked talán nem jár ki? Azonkívűl hogy enélkül már táncolni vagy csajozni sem tudsz egy szórakozóhelyen... Micsoda? Hogy önbizalomhiány, felszines önismeret? Ugyan már, hisz Te, Te férfi vagy, aki tudja mit akar, és ha kell, annyit iszik, amennyi jól esik, mert bírja a piát! Halál a májra, yüeeee!


* Dr. Konrád Aurél AA szakpszichiáter 1994 márc. 14.-én, magánklinikáján elhangzott sajtótájékoztatójának részletéből idézve: "...furfangos kölyök voltam, így a magam részéről a kocsmában mindig óvatosan az asztal alá csorgattam a számból a piát, aztán úgy tettem mint ha be lennék baszva. Így jól is éreztem magam, meg ciki sem volt. A fiamnak, aki most középiskolás, már egy vízzel teli alkohol-tartó flaskát vettünk, amit alkalmasint előkap, és jól meghúzza, így kivívja társai megbecsülését."

Tényleg?



"Az alkohol és más pszichoaktív szerek rendkívül nagy szerepet játszanak az erőszakos cselekedetekben - jóval nagyobbat, mint a kifejezett elmebetegség. Az erőszakoskodók legalább fele alkohol befolyása alatt állt, és az áldozatoknak 25 százaléka szintén ivott (az erőszak leggyakoribb formája a családon belüli erőszak)."

Lény 2

A lassú örvény mélyén a létezésbõl kiszakadt áttetszõ testû kis lény hûvös áramlathoz érkezett, mely felébresztette benne a forgásban megszûnt, immáron millió vészfénnyel ébredõ tudatát, hogy utolsó emléknyúlványaival még utoljára finoman végigsimíthassa elõzõ élete minden emlékét, melybõl az új, megszületni próbál...

2002. június 3., hétfő

Nyál

Nem vagyok itt. Nem én írok, csak egy kis lény belülről, aki ijedten, picire összegörbedve, áttetsző kocsonyás bőrén megcsillanó pajkos napfényben fürdőzve üvegszemével nem úszik már az árral tovább, és az ellentétek ellentétével ellentmondásba kerülve feloldódik egy használaton kívűli, emlékkörvonalakat kitöltő örvényben, mely bár nem kristálytiszta, és kissé zavaros, mégis émelyítõ és gyönyörű... Tudom, meg lesz még ennek a böjtje, de azonkívűl, hogy mi mást tehetnék, miért érdemes élni, ha ezért nem? - ötlik még fel bennem a patternbe ágyazott, szocio-hipnopéd önvígasz..

2002. május 31., péntek

Hitvita

10 rem
  [*.vallás] » mese
  [*.politika, *.tudomány] » vallás.
20 goto 10

2002. május 30., csütörtök

Soda

Ez kész.


Soda Play::Granny.

Megbecsülés



...Nem kell messzire menni ahhoz, hogy felszabadultnak érezzük megunkat; néha már az is elég a zárójelben éljük az életünket érzés ellen, ha alkalmanként szögletesről kapcsosra sikerül váltani.

2002. május 27., hétfő

Gyolcs



Ács Géza községi kisispán vagyok. Szakmám a hitközségek és a lelkek felügyelete. Teremtőm pedig nem más mint Isten, kinek dolgaiban jártasságom jelzője a jeles, utam a szentírás, erkölcsöm a tízparancsolat, de ha már idefáradt a lakásomra személyesen, engedje meg hogy feltegyem a kérdést, amire szakértő lévén ön adhatja meg a korrekt választ: kérem árulja el, számításai szerint mennyibe van mostanság egy igazi, istenes szopás?


* A titkos felvételen Odo Smith alias Ács Géza látható amint tekroton technológiát felhasználva tűzgömböt készül formálni a helyi buzikurva banda vezetőjének likvidálásához

Purple



Lehet-e, szabad-e hagyni, hogy a híres-hírhedt lilafejûség szép hazánkban is felüsse fejét? Elmélkedhetünk, rávághatunk filozófikus szózatokat, szépíthetjük a valóságot, de aki szívén viseli gyermekei sorsát, vagy aki akár csak egy kicsit is emlékszik még arra a hangulatra, ami egy lekváros bukta panelház falán történő dühödt szétpaszírozása elõtt morzsolja a lelket, az tudja, hogy csak egyféle válasz létezik, és ez pedig a NEM!

Hepi



...voltál boldog ma már?

2002. május 18., szombat

Alacsony

Alacsony számítási kapacitás... Nagyapa mindig odajön, közel, egész közel, csokit nyújt felém, aztán a háta mögött lévő kezét előkapja, és akkor már tudom, előre tudom mi fog jönni, a fejemre koppint a bütykös ujjával, és a csokit meg elteszi a zsebébe, és tudom, már előre tudom hogy ez lesz, mert mindig ugyanúgy ugyanazt a csokit veszi elő, mert egyszer egy koppintás után sikerült megjelölnöm filctollal mielőtt még minden elsötétedett volna, mert néha nagyapa sokáig nézi a tévét, és olyankor mindig dühös lesz, és akkor már tudom, hogy csokit akar adni, de különben meg mégse, és akkor odajön, rákoppint a fejemre, és aztán megvetően rivall rám mindig, még mielőtt elsötétedik minden, azt szuszogja: "alacsony számítási kapacitás..."

2002. május 17., péntek

Robot


Mint azt már sok felől hallhattuk, úgy tűnik, a kényszerű pletyka több mint valóság: jéghideg rémülettel vehetjük össze-összeránduló ernyedt testünkben lakozó elménkkel tudomásul, öreges, laza félresöprő mozdulattal terelhetjük tudatunk elé a tényt: Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, George W. Bush nem más, mint 4. generációs protokollrobot. Erre mutat számos jel, a macedóniai sikertelen lovaglókísérlete, melyről mélyen hallgatnak a médiák, a NASA eltussolt fizetéscsökkentései, a kenyér szokatlan ruganyossága dél-romániában. Valóságos emberfeletti, ki-kitüremkedő meghökkenést kellett nekünk itt, a fiatal radikális értelmiségi kokárdás jobboldal irodájában, ősbudán legyűrnünk, hogy a magyargyülölő imperialisták máris elkezdték a globális invázió legalattomosabb formáját: az android inváziót. Ne engedjetek amerikaikakat a lakásba! Lézerszemük ellen, mely mindent átéget, kivéve a szentelt keresztény-magyar vízbe áztatott Turáni Ősmagyar zászlót, csakis egy módon védekezhetünk: Nem megyünk jenki-mcdonaldsba, nem veszünk benzint, nem eszünk zsömlét.

Most ne menjünk bele, mert szükségtelen, hogy miért is csinálták ezt, mindenki nagyon jól, mindenki nagyon, jól, pontosan tudja, pontosan tudja, ki is áll az akció mögött, mögött, kik is állnak mögötte? Mert bárki lehet, de mi nem fogjuk megengedni, nem fogjuk megengedni, hogy csak úgy odaálljanak, hitványan, az idegenszívűek. Mi nem adunk áramot a droidoknak, mi nem adunk semmit. Mi csak gyűlölünk, megvetünk, és fröcsögve uszítunk. Keresztény-Magyar szeretettel.

2002. május 16., csütörtök

A lelkiismeret

Ha valami nem stimmel, nem tudod, ki vagy, hova tartozol, miért, vagy miért nem, hovatovább; ne csüggedj! Van megoldás! A lelkiismeret csoport megtisztít, gyógyulást hoz, át- és átmossa tudatod. Mókás programok, szórakoztató rendezvények, velük nem marad időd unatkozni, gondolkozni! A gyógyulás egyetlen feltétele, hogy tisztelettel viseltess a csoport tagjai iránt, és ne röhögj a képükbe már az elsõ pillanattól kezdve.

2002. május 13., hétfő

Család


Anyu gyakran alszik a kanapén. Ezt a képet tegnap délután csináltam róla. Apu nem volt otthon. Apu nem szereti ha anyut fényképezem. Apu semmit sem szeret. Én meg nem mehetek el itthonról mert apu bezárt a lakásba. Anyu meg itt fekszik már lassan egy hete nem mozdul és már nagyon fáj a fejem mert egyre bűzösebb itt minden. Apu azt mondta várjam meg és ne nyúljak semmihez de már őt sem láttam napok óta. A klotyó is el van tömődve és egyre jobban gennyedzenek a varratok a hátamon amik azóta vannak amióta apu injekciózni kezdett. Szerencsére tudom a jelszót anyu laptopjához és olyan ügyesen veszem el néha internetezni hogy anyu észre sem veszi. Tegnap is nagyon fájt a hátam, apu azt mondta ne vakarjam meg de tükörből megnéztem és valami furcsa lárvaszerû lényt láttam az egyik kelésben. Megpróbáltam kihúzni de nagyon fájt és akkor meg is harapott egy kicsit és azóta kiadja magából azt a hülye vinnyogó hangot. De ha iszom egy kis narancslevet akkor elmúlik.

BKV



- Na mit van? Meglepődtél? Nem, nem azért kerülöm a tekinteted, félre értés ne essék, mert hogy... Nem én vagyok Tóth Pista, a volt osztalytársad. Félreértés ne essék, nem büntetlek meg, de nem én vagyok az, maradjunk ennyiben.. Jó, felismertél na és? Azt hiszed volt más választásom? Igen, jó volt, de.. Sehova nem vettek fel, értsd meg, én nem vagyok olyan okos mint te, én... Jutkával találkoztál? És mi van vele? Ugye.. Nézd, nem mondod el neki, ugye? Na nem mintha, szégyellném a szakmám, de... Mutasd csak a jegyed? Mi, hogy sietsz? Ne siess apuskám, amíg nem mutattad meg a jegyedet! Na szóval, ki az okosabb? Én? Eltéptem? Mit téptem el? Bizonyítsd be! Na? NA most mutasd meg mit tudsz, te, te kis fasszopó, Jutkát is lecsaptad a kezemrõl, te kis pöcs, na most majd megkapod, fiúk! Ne fuss el! RENDŐR! RENDŐR!

Progresszív Loop

A StarWars Episode 2: Attack of the Clones mozikba kerülő verzióját vágásra kötelezte a BBFC (BRITISH BOARD OF FILM CLASSIFICATION), pontosabban az alkotók saját jól felfogott érdekükben kivettek néhány képkockát.

A mellékelt animált gif azt a nem egészes egy másodperces jelentet mutatja be, ami a cenzorok ellenérzését kiváltotta.



PG RATED 6+

Ugyanakkor a BRITISH PROGRESSIVE LOOP COUNSIL MECHANICAL LABORATORY CONSURCIUM szigetközi moziszövetség kamarahatalmánál élve még a hivatalos bemutató előtt vetíteni kezdte saját cenzúrázott verzióját, amiben a fenti 1 másodperces rész látható 120 percen át loopolva, a leghíresebb subunderground progresszív manga rajzfilmzenékkel körítve.

2002. május 10., péntek

Nem számít

Minden igaz,
és mindennek
az ellenkezője is.


...de, tetszés szerint választhatsz a kettő között, vagy akár azokon túl...

2002. május 8., szerda

Ősi Magyar Kokárda

Várburján

Hazafelé indultunk, átszeltük a nagy hömpölygõ dunát egy busszal egy olyan hídon, amin még horgászt is láttam a napokban, aztán, váratlanul, úticélunk (a relatív közel elhelyezkedõ otthonunk) elérése elõtt a buszvezetõ közölte, hogy most nem tud arra menni, és másfele fog, és akinek nem tetszik az örüljön, hogy még idejében le tud szállni, ha figyel.
Mivel az alagúton átmenni egészségügyileg bántó, valamint különbenis para, ezért úgy döntöttünk átvágunk a budai váron, mert az szép, zöld, és a távolság csak 3d-ben nagyobb, de megéri.
Nemsokára keserves fricskával hökkentett hátra minket a valóság.
Először jót nevettünk, biztos motoros találkozó, aztán gondoltuk, még ha az is, akkor biztos veterán változat, aztán viccesen megjegyeztem, na nem, ez biztos f***sz gyûlés.
Nem sokkal késõbb egy fiatal lány érdeklõdésünkre azonban közölte, amit csak szótanilag ábrázoltam, az ténylegesen van. Kezdtek sûrûsödni a trikolorok, majd a terelõemberek a tetõn közölték hogy itt ugyan nem lehet átmenni, a tömeg miatt.
Pedig mi csak egyszerûen haza szerettünk volna jutni.
A hömpölygõ tömegben nem lehetett nem észrevenni a 12ET HAZA SZERETNE JUTNI éves, kõkerítésen egyik lábáról a másikra ugráló, trikorolt lóbáló, "f****-***sz!"-t rikoltozó alacsony kapacítású, brutálisan metaprogramozott egyedet, én pedig zavarban éreztem magam amikor tüzet akartam kérni, hisz nem volt rajtam kokárda, akkor meg, ha nem vagyok velük, félõ hogy ellenük, mekkora paraszt vagyok már hogy munka után nem zászlóbacsavarva himnuszt énekelve megyek hazafelé, és lassan átvettem a rezgést. Átéreztem a csordanetworking lényegét, és amint kiszúrtam egy New York baseballsapkás egyedet, mély hangon átkiabáltam neki "nyúúújooork vazzze?? hóó éélsz te ecsém milyen magyar vagy TE? BUDAPESTEN vagyunk vazzzee...!", késõbb pedig hangosan taglaltam, hogy megszedte magát a német import zászlószövetbõl az Ács Józsi, az új bömösöje megy mint gép. Amikor végtelennek tûnõ idõ után minden eltömõdött lejáratot látva egy hardcorde-underground részen mégis lejutottunk, még megállapítottam h "huáromféle színû autó kéne ho legyen! most hadd ne mondjam meg ho melyik három! akkó rend lenne itt vazze!", majd nemsokára elértem az autóm, est-fm megnyugtató agymosó klasszik drumandbase, hálaérzés.

2002. május 7., kedd

SubCuLTuRe

Ma ismét a kezembe akadt egy valamiféle subCultureParty elnevezésû rendezvényt popularizálni hivatott flyer... ettõl pár pillanatra lépj be a szövetségellenzõk szövetségébe, meg napelemes zseblámpa életérzésem lett, de az élet megy tovább...

2002. május 6., hétfő

Gnosztikus Tudat

A művészet, csomót kötni a valóságon.

2002. április 5., péntek

Minden legyen már rendben

A "minden-legyen-már-rendben-az-autóval" elhatározás lendületének hevében a tegnapi napon úgy döntöttem szerzek hátra kis, "B" típusú rendszámot, hiszen az milyen szép, odavaló, nem szól a rendőrbácsi sem akkor már a mostani begyömöszölt miatt, és így tovább. Néhány telefon, zenehallgatás érdeklődés, okmányiroda kapcsolgatás, aztán mozaik utca érdeklődés, reggel 6-tól szeretettel várnak.



(1. helyszin: Indulás otthonról 5:25)

Reggel 5-kor frissen, begyógyult szemmel riadtam fel, gondoltam, ha 6-ra odaérek, hamar lerendezo"dik majd a dolog (Ha-ha-ha :). Megérkezés mozaik utcai telepre, sorompónál kiszállás, portás győzködése hogy ha nem tudok beállni, nem tudom bemutatni az autót, majd portás sorompót felengedi. Bent teljesen szabálytalan útvonalakon 5 ott parkoló autó mozgási lehetőségét elzárva leparkolás, majd ijedt felismerése annak, hogy egy kisebb méretű falu lakossága áll hordákba verődve egy épületnél kékre fagyott végtagokkal. Érdeklődés a még tiszta tudattal rendelkező egyedektől, majd irány a diszpécser iroda.

(2. helyszin: A diszpécser iroda 6:05)
A bejáratnál a porta mellett találtam rá erre a helyiségre, ahol mar jó 25 ember állt szedett-vedett sorokban elnyűtt arckifejezessel sorsára hagyatva. Időnkent bejött néhany helyi, befolyásos arc, és "Figyu má Laca bá akkó ezeket meg csinád má meg" felkiáltással kisebb paksamétákat adtak oda az 50-es éveiben járható, veterán-diszpécser külsejű alaknak aki egyszál egyedül állta az elkeseredett emberek rohamát. Egy fél óra múlva azonban nem bírta tovább, és a mellékhelyiségre távozott, így aztán az újonnan érkező benfentes arcok "Hó van Laca bá?" kérdéseire csak a szintén beavatott, nagy tudású, friss információkkal rendelkező helyi dolgozók "Eröőködik" válasza érkezett úgy jó fél óran keresztül. Laca bá mikor feltünt újra, sikerült elcsípnem h egyáltalán jó sorba állok-e, majd összefüggéstelen válasza után egy második, alaposabban átfogalmazott kérdésemre megnyugtató választ adott. Fél óra elteltével - apró intermezzó: beavatott ős-mozaikos külsejű ember megjelenik, és összecsavart mai napot es blikket átnyújt Laca bának, majd titokzatos, mély pillantás erejéig találkozik tekintetük - és Laca bá már ki is töltött egy "Válaszlap"-nak elkeresztelt lapot a részemre, majd közli melyik útvonalon hova álljak be az autóval. Kérdesemre, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvenyességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, széttárja a kezét.

(3. helyszin: I/0 bejárat a hátsó részen 7:20)
Autóval kiállás, senkit sem akadályoztam szerencsére, persze 10 percenként ellenőriztem a diszpécser irodából nehogy felrobbantsa egy feldühödött lefagyott végtagokkal rendelkező elkeseredett ember, néhány kanyar, megérkezés az I/0 bejárathoz. Egy értelmes fiatalembernek megmutatom a problémát, elmagyarázom neki h a "B" típusú rendszám pont jó, hisz nekem, majd elküld "A Pénztár"-hoz h fizessek be 1750 Ft-ot majd jöjjek vissza, forgalmim hagyjam itt, addig ő mindent elintéz. Felkészít, hogy lehet hogy fél órát is kell várnom. Kérdésemre, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvényességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, széttárja a kezét.

(4. helyszin: "A pénztár" 7:40)
Majd száz ember kilógva a belső térből a hidegben kékre fagyva áll, mozgás semmi. Kettes pénztár 100m-re található, ami zárva van, néhányan közlik hogy onnan jöttek át ide mert itt többen vannak (Ez is zárva persze). Néhány ős-mozaikos azonban úgy véli, Marika biztos kinyitja ezt nemsokara, a másikba csak 9 körül szokott átmenni. Bent jó hangulat, kávéznak, megérkeznek páran. Nyitvatartás nincs feltüntetve, legendák kapnak szárnyra a tömegben efelől, és közben lassan körvonalazódik a válasz, hogy ha a dinoszauruszok eljutottak a civilizáció eme bürokratikus szintjére, néhány hasonló reggel érthető módon végzett az egész állománnyal. Néhány reményt vesztett ember megpróbálkozik a másik pénztárnál, majd visszaslattyogva elkeseredetten áll be az egyre hosszabb sor végére. Egy ember mögöttem hozzám szól "Megnézem a másik pénztárat, szólok ha kinyit, vigyázna addig a helyemre?" - beleegyezően bólintok. Az ember eltűnik a szemünk elől. Soha nem lattuk többé. Negyed kilenckor bent mozgás, a mostanra pedig kizárólag ösztönvezérelt tömeg elvakultan rohan a pénztárak felé - vesztükre, mert jegyet kell kérni a számítógéptől, így a sor végére kerülnek ők is. Az idősebb generáció tagjai szintén vesztüket lelik a "Válasszon" feliratú monitor előtt, amíg hümmögésre készen állukhoz közelítenek kezükkel addig tucatnyian nyomják meg a megfelelő gombokat a gépen. Sikerült megkapnom a "23-as" sorszámot. A büfében fél óra várakozas után, "Mi van Zsocikám mit kérsz? hány cukikával? Ponyci jól van?" diszkurzusokból kiokosodva kapok kávét, amitől az életbentartást remélem. Közben vagány módon az információnál felteszek nekik egy egyszerű kérdést, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvényességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, mire szinkronban széttárják a kezüket. A plafonon rögzített és némi egyszerű módosítással milliószor áttekinthetőbbé varázsolható, de amúgy elsőre kissé kaotikus kijelzőn, mely mindenki tekintetét ellentmondást nem tűrő alázatot megkövetelve az ég felé emeli, nemsokára felvillan a "23"-as szám.

(5. helyszin: "A belső pénztár" 9:10)
Bejutok a folyosóra, a pénztárnál kb. 25 ember áll sorban. Ez furcsa, hiszen az én sorszámom világít, de rögvest érthetővé válik mikor a pulthoz lépve egy ember éppen a "Boldog karácsonyt, erőt egészséget, azt szeretném kérni hogy" - kezdetű üdvözléssel próbálkozott, sorszám nélkül. Kijelentésemre, hogy egy jó ideje én is itt várok, és én következem, elnéző köhintéssel reagál, majd miután a pénztáros kidobta, megkérdezte tőlem, mennyit kell fizetnem. Szerencsére odafigyeltem, és tudtam hogy 1750 ft-ot, mire kiderül, hogy csak 1075-öt. Rendben - feleltem - de inkább fizetek többet, csak biztos elég legyen, nem szeretnék mégegyszer itt állni. Kérdésemre, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvényességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, széttárja a kezét. Forgalmi elkér, ami nincs mert az I/0 kapunál maradt. Fizetés, sietés vissza I/0 kapuhoz.

(6. helyszin: "I/0 kapu #2" 9:20)
A kapu zárva, se kép, se hang. Kis ablakon bekukucskál, embert észrevesz, kopog, ember nem reagál. Kopog hangosan, ember észrevesz, megmutatom ablakon keresztül a papirokat, ekkor ismeretlen kultúra kézjeleit használva eltűnik egy ajtóban. Fel-alá sétálgatás közben ismét átfagytam, autóba beül, fűt. Fél óra elteltével embernek ismét kopog, mire már univerzálisabb mozdulatot megértve épület megkerül hátsó ajtón bemegy, ember megkeres. Bent kolléga megvár, papirok keres, kitölt, kolléga autót megnézi, monopolhatalmánál élve első rendszámot ablakba teteti. Kérdésemre, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvényességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, széttarja a kezét. Irány az okmányiroda !

(7. helyszin: útban kifelé, 9:40)
Miután a fekete VW sirocco tulajdonost aki elállta a kifelé utat nem sikerült megtalálni, de negyed óra elteltével felszabadult néhány hely, irány az okmányiroda.

(8. helyszin: Okmányiroda, 10:15)
A már ismerős, hihetetlen lusta, sokat csevegő, kissé molett szőke kisasszonynál én vagyok az egyetlen várakozó. Néhany fontos telefont befejez, de amikor a kiskegyed olvasásába kezdene, közelebb lépek hozzá, így hajlandó foglalkozni velem néhány percig, amíg odaad néhány papírt kitöltésre, majd abban a pillanatban lelép. A papírok kitöltése 1 percet vett igénybe, hölgyet hátul - aki éppen a cora akciós hús-ajánlat -20% reklámújságba merülve pihente ki a munka fáradalmait - megkeres, szól hogy minden ok. Hölgy ekkor bónusz lehetőséget megragadva ad egy 1500 ft-os csekket, amit fizessek be postán és jöjjek vissza.

(9. helyszin: Posta, 10:40)
Postán sor kivár, csekk kitölt mert töküres természetesen, csekk befizet, sima ügy.

(10. helyszin: Okmányiroda #2 11:00)
Hölgy kissé durcás hogy már vissza is értem, de 10 p múlva már foglalkozik is velem (Egyetlen várakozó vagyok ismét). Hölgy számítógépét szidja, majd jókat nevetnek barátnőjével akivel ketten foglalkoznak az autókkal kapcsolatos teendőkkel, hogy milyen jó hogy a barátnője ma még senkivel nem foglalkozott és nem csinált semmit, és az egészet a szgépre foghatja milyen okos 5let. A szőke molett ügyfélszolgálatos elintéz néhány privát telefont, ekkor elhatározom hogy szúrós szemmel addig nézem amíg nem intézi el nekem. Ez egy idő után szemmel láthatólag zavarba ejti, leteszi a telefont és megpróbálkozik a szgéppel, majd megkapom az okmányokat... Kérdésemre, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvényességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, széttárja a kezét.

És itt tart most az ügy ;)
Ma elviszem a plakett kft-hez mindezt, befizetek még ezt-azt, és jövő hét vége felé már kész is lesz :))
Hát nem csodálatos? :))