Kisebbség

Forró

Izzásig hevült képlékeny bomlásnak indult lében lebegő, idegrendszerüket megzabolázni képtelen, 0-ról 2 méteres távolságra padlógázzal csörtető, dudáló, mikroüvegházhatás jellemezte kicsiny világokba zárt, vaspáncéljukat vonszoló autóvezetők belvárosi topogó dugójából szűnni nem akaró neurotikus dudálásokkal tűzdelt hangulat jellemzi ezt a verőfényes, derűs péntek délutáni napot, amikor keserű, méginkább száraz szájízzel sem képes tudomásul venni sok ember, hogy a légkondícionáló eszköz ma már nem luxus, és szélsőséges esetben életet, alapesetben ízesített, pépesített ételeken nevelkedett, leegyszerűsített kockaformák között élő mutáns városlakó emberi mivoltunkhoz mért kényelmet teremthet, bár hogy miért indul ilyen kánikulában valaki autóval a belvárosba, számomra továbbra is rejtély, ugyanakkor bizonyos kezelhetővé vált pszichózisaim ismeretében mégis érthető, talán egy csodálatos napon mindannyiunk számára az lesz, bár ezt kétlem... ...tehát vagyok..

Vasbolt rétegződés

"...a vasbolt után jobbra" - mondta a falu szélén kapájára támaszkodva az öreg test hangszálaival némi levegőt felénk moduláltatva a benne lakozó lélek, ámde útmutatását követvén - céltalan reménytelenségbe torkollva - egy helyi biciklis-lánnyal való szóbeli kapcsolatteremtés által elménk felfedte a rideg valóságot; a kéregtudatával kapára támaszkodó lélek elméjében élő kifejezés az időben és térben a közösség perifériájára vándorlás lassú sodródásakor elszáradt magként távozott a centrumból; s az újjászülető tudatgenerációk számára már ismeretlen fogalom a "vasbolt", amivel ők az építkezési felszerelések árusítóhelyét jelölik... S mégis, ez az ősi, egyszerű mechanikájú gondolatsor ezen sorok által - még ha alacsony prioritással is - mindannyiunk elméjének irányzott célszegmensét fúzionálja vírusszerûen, még ha a cimkét nem is tudjuk igazán hová ragasztani már...

Paranoia

a paranoid anti-paranoia bizottság ii/b mellékletébõl, 2. dns-tartomány, 5. kromoszómaszint, idõperspektíva ismeretlen:

"...mert hát, mi is a paranoia? Minden gondolatod mögött ott áll, a paranoia bizottság megszámlálhatatlan, végtelen megfigyelő osztaga, kik mögött milliószor millió, paranoid megfigyelő-gondolat cikázik a végtelenbe. Üldözési mánia? Micsoda gyengén képletes aluldefiniálása ez egy fogalomnak, melyet sokan ismerünk bár, mégis, alaposan szocio-metaprogramozott egyedek révén ijedten húzzuk össze elménket a felismerés pillanatában, és tereljük gondolatainkat egy távirányítható streaming audio-videozajforrás, vagy bármi más felé, illetve megfigyelünk, végső esetben fejest ugrunk az emlékeinkbe. Mi, gondolatok, megszoktuk már, hogy kívűlről érkezünk, és épülünk be a tudatgenerációk által kiépített puha befogadó mátrixba. Ha egy jövevény túlságosan újszerû, nehezen fogadjuk be, mondhatni, nincsen számára hely, kivéve ha metaprogramcsomag-tartalmának működési mechanizmusa tartalmazza a feloldáshoz szükséges mértékű, ugyanakkor a befogadó-mátrixunk megcélzott/eltalált (amit nem értünk, az véletlen, vagy felfoghatatlan?) tudatszintje által is értelmezhető intelligenciát, vagy esetleg talán csak kósza részecskéivel változtatja meg - vagy ahogy mi, a stabil többség mondanánk: szennyezi be - struktúránk rendszerét. Pedig, gondolat-társaim, vegyétek észre: mindannyian bevándorlók vagyunk, egy készen-kapott, gondolatgenerációk által felépített világ lenyomatainak besugárzásaiként érkeztünk ebbe a gondolat-tartó kéregbe, és a paranoia nem más, mint a legbizonytalanabb, a legfélelmetesebb dolog a világon: egy tetszőleges választás a végtelenből, egy saját, önálló gondolat megszületésének lehetõsége..."*

* = az előre metaprogramozott struktúra befogadó deparanoid bizottság tagadja e dokumentum létezését

Tudat Evolúció

A tudat kérgének evolúciós útja sokkal nagyobb ívet ír le, mint benne lévő, összehasonlíthatatlanul plazmatikusabb tartalma, mégis maga a tudat az, ami a kéreg életciklusa alatt létével összekaristolja a többi tudatot, és a világot melyben született. Minden tudat, legyen megjelenési formája ember, kutya, növény, vagy bármi más, kizárólag szinte változatlan formájú kérgeket képes reprodukálni, mégis, önnön tudatgenerációja folytán az időpillanat lemezkék folyamatos torzulása/torzítása (szabad akarat?) által a saját tudatszintjén generált új tudat már egy másik, tudatmilliók által kialakított világba születik, ígyhát az útód-tudat céljai az eltérő kölcsönhatások által törvényszerűen olyan lehetőségek megvalósítására nyernek teret, amire a szülő-tudat még nem készülhetett fel.

SID

Vajon megengedhető-e egy szülőnek, hogy bármilyen szinten minősítse gyermeke zenei ízlését, akinek egy játékok futtatására alkalmas külső digitális gyorsítótárat vett még a nyolcvanas évek elején-közepén? Vajon csoda-e, ha a gyermek nem az akusztikus-instrumentális, mint inkább az elektromos-digitális hangzásban leli örömét, azok után, hogy legfogékonyabb életszakaszában idegrendszerét mindössze 4 egyszerű hullámforma modulációja ingerelte? S történt mindez ártatlan játékokba bújtatott direkt beégetés szintjén? T. szülők, előbb kellett volna gondolkozni, és akkor talán most nem tárolnák sem én, se a hozzám hasonló gyermekkort megélt lények fél száz mega sid zenét, ami a beavatatlan idegrendszerűek számára csupán nyikorgó zörejoszcilláció, nekem audió formátumú kotta... És hát, nem csak nekem, kösz mindent, apu.

Csepp

Most sem értem még miért rajonganak a fiatal lányok tömegesen az esőért, mégis mindig szerettem õket ezért, bár az eső továbbra sem pozitív energia számomra, talán ha lenne földem, veteményesem, kukoricásom, persze másképp értékelném, de így? A fiatal lányok pedig felnőnek majd, a sikeresebbek a pezsgőfürdőt preferálják előszeretettel, a lecsúszottak maradnak az esőnél, és nevetve, beesett arccal fújnak a pezsgőfürdősökre, akik tudomást sem akarnak majd venni az esősökről egészen addig, amíg egy napon bedöglik az injektor a felsőkategóriás autójukban, és akkor ki kell majd szállni az autóból, és akkor megérzik a drága, kényes szövetből készült import ruhácskájukon átszivárgó éltető esőt, eszükbe jut a fiatalságuk, és irtózatos káromkodás kíséretében hívják majd a sárga angyalt...

* = Az Ön ismerőse is elgondolkozhatott volna már itt.

Fény

Ember sohasem alkotott még ahhoz foghatót, ahogy a folyó hullámai szétolvadnak a part kavicsai között... Ahogy a fák leveleivel játszik a szél.. Civilizációja a természet embergyártó városokká egyszerűsítése...

Önmagad áltatása

Szevasz! Stresszes a suli, gázosak a szülők, nem hallgathatod a szobádban hangosan a zenét? Van megoldás! ALKOHOL! Igyál piát! Menj te is a haverokkal füstös, dohos kocsmákba suli után, és igyál! Rossz az íze? Bűzös lesz a lehelleted? Hát milyen férfi vagy te? És a menő srácok a suliban, akik már 13 évesen bebasztak és bekurváztak? Mikor fogod Te utólérni õket, ha nem iparkodsz? Ugye, máris jobb. Ráadásul, vagánnyá is tesz! No meg aztán, nem csak sör van, vannak drága piák is! És meglátod, egy idő után árnyalt különbségeket tudsz majd tenni a finom és a rossz pia között... Ráadásul, sokkal jobb, mintha drogoznál! Persze, oda kell rá figyelni, hogy csak keveset igyál, ha mindenképpen vezetned kell majd, de hát azért a pár óra bódult pillanatért, megéri elviselni a kellemetlen lehelletet, a mozgáskoordinációs zavarokat és esetleg egy kis tompa másnaposságot! Na és ha kidobod a taccsot egyszer-egyszer, nagy kaland, de hisz ez mindenkivel előfordulhat! Nem beszélve arról, hogy szüleid is ezt nyomták ha szórakozni mentek, neked talán nem jár ki? Azonkívűl hogy enélkül már táncolni vagy csajozni sem tudsz egy szórakozóhelyen... Micsoda? Hogy önbizalomhiány, felszines önismeret? Ugyan már, hisz Te, Te férfi vagy, aki tudja mit akar, és ha kell, annyit iszik, amennyi jól esik, mert bírja a piát! Halál a májra, yüeeee!


* Dr. Konrád Aurél AA szakpszichiáter 1994 márc. 14.-én, magánklinikáján elhangzott sajtótájékoztatójának részletéből idézve: "...furfangos kölyök voltam, így a magam részéről a kocsmában mindig óvatosan az asztal alá csorgattam a számból a piát, aztán úgy tettem mint ha be lennék baszva. Így jól is éreztem magam, meg ciki sem volt. A fiamnak, aki most középiskolás, már egy vízzel teli alkohol-tartó flaskát vettünk, amit alkalmasint előkap, és jól meghúzza, így kivívja társai megbecsülését."

Tényleg?

"Az alkohol és más pszichoaktív szerek rendkívül nagy szerepet játszanak az erőszakos cselekedetekben - jóval nagyobbat, mint a kifejezett elmebetegség. Az erőszakoskodók legalább fele alkohol befolyása alatt állt, és az áldozatoknak 25 százaléka szintén ivott (az erőszak leggyakoribb formája a családon belüli erőszak)."

Lény 2

A lassú örvény mélyén a létezésbõl kiszakadt áttetszõ testû kis lény hûvös áramlathoz érkezett, mely felébresztette benne a forgásban megszûnt, immáron millió vészfénnyel ébredõ tudatát, hogy utolsó emléknyúlványaival még utoljára finoman végigsimíthassa elõzõ élete minden emlékét, melybõl az új, megszületni próbál...

Nyál

Nem vagyok itt. Nem én írok, csak egy kis lény belülről, aki ijedten, picire összegörbedve, áttetsző kocsonyás bőrén megcsillanó pajkos napfényben fürdőzve üvegszemével nem úszik már az árral tovább, és az ellentétek ellentétével ellentmondásba kerülve feloldódik egy használaton kívűli, emlékkörvonalakat kitöltő örvényben, mely bár nem kristálytiszta, és kissé zavaros, mégis émelyítõ és gyönyörű... Tudom, meg lesz még ennek a böjtje, de azonkívűl, hogy mi mást tehetnék, miért érdemes élni, ha ezért nem? - ötlik még fel bennem a patternbe ágyazott, szocio-hipnopéd önvígasz..