SID

Vajon megengedhető-e egy szülőnek, hogy bármilyen szinten minősítse gyermeke zenei ízlését, akinek egy játékok futtatására alkalmas külső digitális gyorsítótárat vett még a nyolcvanas évek elején-közepén? Vajon csoda-e, ha a gyermek nem az akusztikus-instrumentális, mint inkább az elektromos-digitális hangzásban leli örömét, azok után, hogy legfogékonyabb életszakaszában idegrendszerét mindössze 4 egyszerű hullámforma modulációja ingerelte? S történt mindez ártatlan játékokba bújtatott direkt beégetés szintjén? T. szülők, előbb kellett volna gondolkozni, és akkor talán most nem tárolnák sem én, se a hozzám hasonló gyermekkort megélt lények fél száz mega sid zenét, ami a beavatatlan idegrendszerűek számára csupán nyikorgó zörejoszcilláció, nekem audió formátumú kotta... És hát, nem csak nekem, kösz mindent, apu.