- Atyám! Támadnak a pulgárok! - ordította Levente, miközben hanyatt-homlok szedte magát mind közelebb a konyha felé. A cselédek megrebbenvén pislantottak félre, épp úgy, mintha mi sem történt volna.
- Jóatyám! A pulgárok! - rontott be a fiú kis híján orcáját a hajóparkettára simítva estében apja dolgozószobájába.
- A pulgárok... - emelte ősöreg, gondterhelt tekintetét az írótus fölibé az idősebb Kopár Pál gróf. Percek, talán órák teltek így el, mielőtt végül így szólalt meg:
- Csomagolj fiam. Átéltem én már ilyet. Idejönnek, mindent elárasztanak, még a krumplit is kizabálják a földbűl. Háború idején Kazinczy grófságot beolvasztották Pulgáriába... Nekem nem kell az ő fökötö töngörük. Nyergeltesd fel a lovakat, indulvás lészen a kancelláriára hamarst, Fiam! De azért csak tűzd ki a kukárdád, majd a hintúbúl intégetünk nékik, oszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése