10 rem
[*.vallás] » mese
[*.politika, *.tudomány] » vallás.
20 goto 10
Amit mindig is kerestél
2002. május 31., péntek
2002. május 30., csütörtök
Megbecsülés
2002. május 27., hétfő
Gyolcs
Ács Géza községi kisispán vagyok. Szakmám a hitközségek és a lelkek felügyelete. Teremtőm pedig nem más mint Isten, kinek dolgaiban jártasságom jelzője a jeles, utam a szentírás, erkölcsöm a tízparancsolat, de ha már idefáradt a lakásomra személyesen, engedje meg hogy feltegyem a kérdést, amire szakértő lévén ön adhatja meg a korrekt választ: kérem árulja el, számításai szerint mennyibe van mostanság egy igazi, istenes szopás?
* A titkos felvételen Odo Smith alias Ács Géza látható amint tekroton technológiát felhasználva tűzgömböt készül formálni a helyi buzikurva banda vezetőjének likvidálásához
Purple
Lehet-e, szabad-e hagyni, hogy a híres-hírhedt lilafejûség szép hazánkban is felüsse fejét? Elmélkedhetünk, rávághatunk filozófikus szózatokat, szépíthetjük a valóságot, de aki szívén viseli gyermekei sorsát, vagy aki akár csak egy kicsit is emlékszik még arra a hangulatra, ami egy lekváros bukta panelház falán történő dühödt szétpaszírozása elõtt morzsolja a lelket, az tudja, hogy csak egyféle válasz létezik, és ez pedig a NEM!
2002. május 18., szombat
Alacsony
Alacsony számítási kapacitás... Nagyapa mindig odajön, közel, egész közel, csokit nyújt felém, aztán a háta mögött lévő kezét előkapja, és akkor már tudom, előre tudom mi fog jönni, a fejemre koppint a bütykös ujjával, és a csokit meg elteszi a zsebébe, és tudom, már előre tudom hogy ez lesz, mert mindig ugyanúgy ugyanazt a csokit veszi elő, mert egyszer egy koppintás után sikerült megjelölnöm filctollal mielőtt még minden elsötétedett volna, mert néha nagyapa sokáig nézi a tévét, és olyankor mindig dühös lesz, és akkor már tudom, hogy csokit akar adni, de különben meg mégse, és akkor odajön, rákoppint a fejemre, és aztán megvetően rivall rám mindig, még mielőtt elsötétedik minden, azt szuszogja: "alacsony számítási kapacitás..."
2002. május 17., péntek
Robot
Mint azt már sok felől hallhattuk, úgy tűnik, a kényszerű pletyka több mint valóság: jéghideg rémülettel vehetjük össze-összeránduló ernyedt testünkben lakozó elménkkel tudomásul, öreges, laza félresöprő mozdulattal terelhetjük tudatunk elé a tényt: Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, George W. Bush nem más, mint 4. generációs protokollrobot. Erre mutat számos jel, a macedóniai sikertelen lovaglókísérlete, melyről mélyen hallgatnak a médiák, a NASA eltussolt fizetéscsökkentései, a kenyér szokatlan ruganyossága dél-romániában. Valóságos emberfeletti, ki-kitüremkedő meghökkenést kellett nekünk itt, a fiatal radikális értelmiségi kokárdás jobboldal irodájában, ősbudán legyűrnünk, hogy a magyargyülölő imperialisták máris elkezdték a globális invázió legalattomosabb formáját: az android inváziót. Ne engedjetek amerikaikakat a lakásba! Lézerszemük ellen, mely mindent átéget, kivéve a szentelt keresztény-magyar vízbe áztatott Turáni Ősmagyar zászlót, csakis egy módon védekezhetünk: Nem megyünk jenki-mcdonaldsba, nem veszünk benzint, nem eszünk zsömlét.
Most ne menjünk bele, mert szükségtelen, hogy miért is csinálták ezt, mindenki nagyon jól, mindenki nagyon, jól, pontosan tudja, pontosan tudja, ki is áll az akció mögött, mögött, kik is állnak mögötte? Mert bárki lehet, de mi nem fogjuk megengedni, nem fogjuk megengedni, hogy csak úgy odaálljanak, hitványan, az idegenszívűek. Mi nem adunk áramot a droidoknak, mi nem adunk semmit. Mi csak gyűlölünk, megvetünk, és fröcsögve uszítunk. Keresztény-Magyar szeretettel.
2002. május 16., csütörtök
A lelkiismeret
Ha valami nem stimmel, nem tudod, ki vagy, hova tartozol, miért, vagy miért nem, hovatovább; ne csüggedj! Van megoldás! A lelkiismeret csoport megtisztít, gyógyulást hoz, át- és átmossa tudatod. Mókás programok, szórakoztató rendezvények, velük nem marad időd unatkozni, gondolkozni! A gyógyulás egyetlen feltétele, hogy tisztelettel viseltess a csoport tagjai iránt, és ne röhögj a képükbe már az elsõ pillanattól kezdve.
2002. május 13., hétfő
Család
Anyu gyakran alszik a kanapén. Ezt a képet tegnap délután csináltam róla. Apu nem volt otthon. Apu nem szereti ha anyut fényképezem. Apu semmit sem szeret. Én meg nem mehetek el itthonról mert apu bezárt a lakásba. Anyu meg itt fekszik már lassan egy hete nem mozdul és már nagyon fáj a fejem mert egyre bűzösebb itt minden. Apu azt mondta várjam meg és ne nyúljak semmihez de már őt sem láttam napok óta. A klotyó is el van tömődve és egyre jobban gennyedzenek a varratok a hátamon amik azóta vannak amióta apu injekciózni kezdett. Szerencsére tudom a jelszót anyu laptopjához és olyan ügyesen veszem el néha internetezni hogy anyu észre sem veszi. Tegnap is nagyon fájt a hátam, apu azt mondta ne vakarjam meg de tükörből megnéztem és valami furcsa lárvaszerû lényt láttam az egyik kelésben. Megpróbáltam kihúzni de nagyon fájt és akkor meg is harapott egy kicsit és azóta kiadja magából azt a hülye vinnyogó hangot. De ha iszom egy kis narancslevet akkor elmúlik.
BKV
- Na mit van? Meglepődtél? Nem, nem azért kerülöm a tekinteted, félre értés ne essék, mert hogy... Nem én vagyok Tóth Pista, a volt osztalytársad. Félreértés ne essék, nem büntetlek meg, de nem én vagyok az, maradjunk ennyiben.. Jó, felismertél na és? Azt hiszed volt más választásom? Igen, jó volt, de.. Sehova nem vettek fel, értsd meg, én nem vagyok olyan okos mint te, én... Jutkával találkoztál? És mi van vele? Ugye.. Nézd, nem mondod el neki, ugye? Na nem mintha, szégyellném a szakmám, de... Mutasd csak a jegyed? Mi, hogy sietsz? Ne siess apuskám, amíg nem mutattad meg a jegyedet! Na szóval, ki az okosabb? Én? Eltéptem? Mit téptem el? Bizonyítsd be! Na? NA most mutasd meg mit tudsz, te, te kis fasszopó, Jutkát is lecsaptad a kezemrõl, te kis pöcs, na most majd megkapod, fiúk! Ne fuss el! RENDŐR! RENDŐR!
Progresszív Loop
A StarWars Episode 2: Attack of the Clones mozikba kerülő verzióját vágásra kötelezte a BBFC (BRITISH BOARD OF FILM CLASSIFICATION), pontosabban az alkotók saját jól felfogott érdekükben kivettek néhány képkockát.
A mellékelt animált gif azt a nem egészes egy másodperces jelentet mutatja be, ami a cenzorok ellenérzését kiváltotta.PG RATED 6+
Ugyanakkor a BRITISH PROGRESSIVE LOOP COUNSIL MECHANICAL LABORATORY CONSURCIUM szigetközi moziszövetség kamarahatalmánál élve még a hivatalos bemutató előtt vetíteni kezdte saját cenzúrázott verzióját, amiben a fenti 1 másodperces rész látható 120 percen át loopolva, a leghíresebb subunderground progresszív manga rajzfilmzenékkel körítve.
2002. május 10., péntek
Nem számít
és mindennek
az ellenkezője is.
...de, tetszés szerint választhatsz a kettő között, vagy akár azokon túl...
2002. május 8., szerda
Várburján
Hazafelé indultunk, átszeltük a nagy hömpölygõ dunát egy busszal egy olyan hídon, amin még horgászt is láttam a napokban, aztán, váratlanul, úticélunk (a relatív közel elhelyezkedõ otthonunk) elérése elõtt a buszvezetõ közölte, hogy most nem tud arra menni, és másfele fog, és akinek nem tetszik az örüljön, hogy még idejében le tud szállni, ha figyel.
Mivel az alagúton átmenni egészségügyileg bántó, valamint különbenis para, ezért úgy döntöttünk átvágunk a budai váron, mert az szép, zöld, és a távolság csak 3d-ben nagyobb, de megéri.
Nemsokára keserves fricskával hökkentett hátra minket a valóság.
Először jót nevettünk, biztos motoros találkozó, aztán gondoltuk, még ha az is, akkor biztos veterán változat, aztán viccesen megjegyeztem, na nem, ez biztosf***sz gyûlés.
Nem sokkal késõbb egy fiatal lány érdeklõdésünkre azonban közölte, amit csak szótanilag ábrázoltam, az ténylegesen van. Kezdtek sûrûsödni a trikolorok, majd a terelõemberek a tetõn közölték hogy itt ugyan nem lehet átmenni, a tömeg miatt.
Pedig mi csak egyszerûen haza szerettünk volna jutni.
A hömpölygõ tömegben nem lehetett nem észrevenni a 12 éves, kõkerítésen egyik lábáról a másikra ugráló, trikorolt lóbáló, "f****-***sz!"-t rikoltozó alacsony kapacítású, brutálisan metaprogramozott egyedet, én pedig zavarban éreztem magam amikor tüzet akartam kérni, hisz nem volt rajtam kokárda, akkor meg, ha nem vagyok velük, félõ hogy ellenük, mekkora paraszt vagyok már hogy munka után nem zászlóbacsavarva himnuszt énekelve megyek hazafelé, és lassan átvettem a rezgést. Átéreztem a csordanetworking lényegét, és amint kiszúrtam egy New York baseballsapkás egyedet, mély hangon átkiabáltam neki "nyúúújooork vazzze?? hóó éélsz te ecsém milyen magyar vagy TE? BUDAPESTEN vagyunk vazzzee...!", késõbb pedig hangosan taglaltam, hogy megszedte magát a német import zászlószövetbõl az Ács Józsi, az új bömösöje megy mint gép. Amikor végtelennek tûnõ idõ után minden eltömõdött lejáratot látva egy hardcorde-underground részen mégis lejutottunk, még megállapítottam h "huáromféle színû autó kéne ho legyen! most hadd ne mondjam meg ho melyik három! akkó rend lenne itt vazze!", majd nemsokára elértem az autóm, est-fm megnyugtató agymosó klasszik drumandbase, hálaérzés.
Mivel az alagúton átmenni egészségügyileg bántó, valamint különbenis para, ezért úgy döntöttünk átvágunk a budai váron, mert az szép, zöld, és a távolság csak 3d-ben nagyobb, de megéri.
Nemsokára keserves fricskával hökkentett hátra minket a valóság.
Először jót nevettünk, biztos motoros találkozó, aztán gondoltuk, még ha az is, akkor biztos veterán változat, aztán viccesen megjegyeztem, na nem, ez biztos
Nem sokkal késõbb egy fiatal lány érdeklõdésünkre azonban közölte, amit csak szótanilag ábrázoltam, az ténylegesen van. Kezdtek sûrûsödni a trikolorok, majd a terelõemberek a tetõn közölték hogy itt ugyan nem lehet átmenni, a tömeg miatt.
Pedig mi csak egyszerûen haza szerettünk volna jutni.
A hömpölygõ tömegben nem lehetett nem észrevenni a 12 éves, kõkerítésen egyik lábáról a másikra ugráló, trikorolt lóbáló, "
2002. május 7., kedd
SubCuLTuRe
Ma ismét a kezembe akadt egy valamiféle subCultureParty elnevezésû rendezvényt popularizálni hivatott flyer... ettõl pár pillanatra lépj be a szövetségellenzõk szövetségébe, meg napelemes zseblámpa életérzésem lett, de az élet megy tovább...
2002. május 6., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)