A Völgy mélye

A szerencsétlen, szánnivaló szánalmas búbánat völgyében az elérendő cél szinonimáját leginkább kompromisszumként ismerték régen halott, misztikus városépítői, kiknek tudata akaratlanul terel egyenes mederbe egy csomó olyan zagyvaságot, aminek semmi köze nem volt se nem hogy semmihez, de még önmagához sem sokkal több, mint amennyi egyébként lenni szokott az évnek ennek a szakaszában leginkább arrafelé, ha a sors is váratlan belassulva egy s más tökéletesen azonos szinkronban lévõ szûrõinek megfelelõ kombinációjával értelmezte éppen önmagát... Vagy talán imitt-amott, hely szûkében dõlésirányban és szerkezettanilag is egy végtelen inverz kapun túlra fordítva, olyan kis szegélyekkel, melyeknek se vége, se hossza... de a közepére sem kívánkozna szivesen az ember, már ha egyáltalán ember az ilyen, akinek semmi se jó, csak a nyugalom, a csend a völgy mélyében, ahová unos-untalan visszahúzza a szíve, vagy éppen lemossa a sárlé mikor felfelé próbál mászni a völgynek egyik kevésbé életveszélyes oldalfalán, melyet akár kinek-kinek saját egyéni fantáziavilágára bízva, ezáltal e ponttól minden felelõsséget elhárítva, akár a tömör, és mindenki döntse el, mennyire kifejező "hegy" elnevezéssel is illethetnénk, akár - de minek?