.JPG)
"Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácsk=ára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához< közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségrol, gyerekekrol, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvo embert egy ido után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta oket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig , egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimeríto részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton behunyta a szemét és maga elélé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetrol beszélt. Bár a folyton fekvo ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte oket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülo novér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belso ágyon fekvo beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A novér szívesen segített, kényelembe helyezve ot azon az ágyon, majd magára hagyta.Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember=, és megdöbbenve látta: az ablak egy tuzfalra néz. Megkérdezte a novért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal , hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.A novér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínuleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfin= Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat ,nem törödünk saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük oket, de ha derunket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.Minden nap ajándék az élettol, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges Ennek a kis történetnek nem ismerjük az íróját, de szerencsét hoz Rád, ha továbbítod azoknak, akiket"
Alternatív befejezés #1:
"...Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belso ágyon fekvo beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A novér szívesen segített, kényelembe helyezve ot azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember=, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal , hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. Mire a nővér így felelt:
- Hát magát is átbaszta az a geci! Mindenkit szivatott állandóan, rohadt egy fajta volt. Na, ne aggódjon mostmár, végre megszabadultunk tőle!"
Alternatív befejezés #2:
"Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Meg akarta kérdezni a nővért, aki már sajnos addigra nem volt a szobában. Szomorúan hajtotta le a fejét a párnára, amikor is észrevett egy feliratott az ablakpárkány alatt: "beszoptad geci!" ".
Alternatív befejezés #3:
"Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal , hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. Mire a nővér így felelt:
- Jaaa a tűzfal? Az nem vót az ott tegnapig még, most lett az odaépítve tegnap este! Harmadikról lehet látni még a tavat, na de legalább nem süt ide a nap jó hűvös van itt jobb az úgy magának! Panaszkodott a Józsi bácsi eleget aki itt feküdt az ablak mellett, hogy a szemébe süt a nap, nem tudott nyugodtan feküdni állandóan forgolódott is emiatt! Na, magának már nem kell hogy emiatt fájjon a feje!".
