A "minden-legyen-már-rendben-az-autóval" elhatározás lendületének hevében a tegnapi napon úgy döntöttem szerzek hátra kis, "B" típusú rendszámot, hiszen az milyen szép, odavaló, nem szól a rendőrbácsi sem akkor már a mostani begyömöszölt miatt, és így tovább. Néhány telefon, zenehallgatás érdeklődés, okmányiroda kapcsolgatás, aztán mozaik utca érdeklődés, reggel 6-tól szeretettel várnak.
(1. helyszin: Indulás otthonról 5:25)
Reggel 5-kor frissen, begyógyult szemmel riadtam fel, gondoltam, ha 6-ra odaérek, hamar lerendezo"dik majd a dolog (Ha-ha-ha :). Megérkezés mozaik utcai telepre, sorompónál kiszállás, portás győzködése hogy ha nem tudok beállni, nem tudom bemutatni az autót, majd portás sorompót felengedi. Bent teljesen szabálytalan útvonalakon 5 ott parkoló autó mozgási lehetőségét elzárva leparkolás, majd ijedt felismerése annak, hogy egy kisebb méretű falu lakossága áll hordákba verődve egy épületnél kékre fagyott végtagokkal. Érdeklődés a még tiszta tudattal rendelkező egyedektől, majd irány a diszpécser iroda.
(2. helyszin: A diszpécser iroda 6:05)
A bejáratnál a porta mellett találtam rá erre a helyiségre, ahol mar jó 25 ember állt szedett-vedett sorokban elnyűtt arckifejezessel sorsára hagyatva. Időnkent bejött néhany helyi, befolyásos arc, és "Figyu má Laca bá akkó ezeket meg csinád má meg" felkiáltással kisebb paksamétákat adtak oda az 50-es éveiben járható, veterán-diszpécser külsejű alaknak aki egyszál egyedül állta az elkeseredett emberek rohamát. Egy fél óra múlva azonban nem bírta tovább, és a mellékhelyiségre távozott, így aztán az újonnan érkező benfentes arcok "Hó van Laca bá?" kérdéseire csak a szintén beavatott, nagy tudású, friss információkkal rendelkező helyi dolgozók "Eröőködik" válasza érkezett úgy jó fél óran keresztül. Laca bá mikor feltünt újra, sikerült elcsípnem h egyáltalán jó sorba állok-e, majd összefüggéstelen válasza után egy második, alaposabban átfogalmazott kérdésemre megnyugtató választ adott. Fél óra elteltével - apró intermezzó: beavatott ős-mozaikos külsejű ember megjelenik, és összecsavart mai napot es blikket átnyújt Laca bának, majd titokzatos, mély pillantás erejéig találkozik tekintetük - és Laca bá már ki is töltött egy "Válaszlap"-nak elkeresztelt lapot a részemre, majd közli melyik útvonalon hova álljak be az autóval. Kérdesemre, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvenyességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, széttárja a kezét.
(3. helyszin: I/0 bejárat a hátsó részen 7:20)
Autóval kiállás, senkit sem akadályoztam szerencsére, persze 10 percenként ellenőriztem a diszpécser irodából nehogy felrobbantsa egy feldühödött lefagyott végtagokkal rendelkező elkeseredett ember, néhány kanyar, megérkezés az I/0 bejárathoz. Egy értelmes fiatalembernek megmutatom a problémát, elmagyarázom neki h a "B" típusú rendszám pont jó, hisz nekem, majd elküld "A Pénztár"-hoz h fizessek be 1750 Ft-ot majd jöjjek vissza, forgalmim hagyjam itt, addig ő mindent elintéz. Felkészít, hogy lehet hogy fél órát is kell várnom. Kérdésemre, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvényességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, széttárja a kezét.
(4. helyszin: "A pénztár" 7:40)
Majd száz ember kilógva a belső térből a hidegben kékre fagyva áll, mozgás semmi. Kettes pénztár 100m-re található, ami zárva van, néhányan közlik hogy onnan jöttek át ide mert itt többen vannak (Ez is zárva persze). Néhány ős-mozaikos azonban úgy véli, Marika biztos kinyitja ezt nemsokara, a másikba csak 9 körül szokott átmenni. Bent jó hangulat, kávéznak, megérkeznek páran. Nyitvatartás nincs feltüntetve, legendák kapnak szárnyra a tömegben efelől, és közben lassan körvonalazódik a válasz, hogy ha a dinoszauruszok eljutottak a civilizáció eme bürokratikus szintjére, néhány hasonló reggel érthető módon végzett az egész állománnyal. Néhány reményt vesztett ember megpróbálkozik a másik pénztárnál, majd visszaslattyogva elkeseredetten áll be az egyre hosszabb sor végére. Egy ember mögöttem hozzám szól "Megnézem a másik pénztárat, szólok ha kinyit, vigyázna addig a helyemre?" - beleegyezően bólintok. Az ember eltűnik a szemünk elől. Soha nem lattuk többé. Negyed kilenckor bent mozgás, a mostanra pedig kizárólag ösztönvezérelt tömeg elvakultan rohan a pénztárak felé - vesztükre, mert jegyet kell kérni a számítógéptől, így a sor végére kerülnek ők is. Az idősebb generáció tagjai szintén vesztüket lelik a "Válasszon" feliratú monitor előtt, amíg hümmögésre készen állukhoz közelítenek kezükkel addig tucatnyian nyomják meg a megfelelő gombokat a gépen. Sikerült megkapnom a "23-as" sorszámot. A büfében fél óra várakozas után, "Mi van Zsocikám mit kérsz? hány cukikával? Ponyci jól van?" diszkurzusokból kiokosodva kapok kávét, amitől az életbentartást remélem. Közben vagány módon az információnál felteszek nekik egy egyszerű kérdést, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvényességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, mire szinkronban széttárják a kezüket. A plafonon rögzített és némi egyszerű módosítással milliószor áttekinthetőbbé varázsolható, de amúgy elsőre kissé kaotikus kijelzőn, mely mindenki tekintetét ellentmondást nem tűrő alázatot megkövetelve az ég felé emeli, nemsokára felvillan a "23"-as szám.
(5. helyszin: "A belső pénztár" 9:10)
Bejutok a folyosóra, a pénztárnál kb. 25 ember áll sorban. Ez furcsa, hiszen az én sorszámom világít, de rögvest érthetővé válik mikor a pulthoz lépve egy ember éppen a "Boldog karácsonyt, erőt egészséget, azt szeretném kérni hogy" - kezdetű üdvözléssel próbálkozott, sorszám nélkül. Kijelentésemre, hogy egy jó ideje én is itt várok, és én következem, elnéző köhintéssel reagál, majd miután a pénztáros kidobta, megkérdezte tőlem, mennyit kell fizetnem. Szerencsére odafigyeltem, és tudtam hogy 1750 ft-ot, mire kiderül, hogy csak 1075-öt. Rendben - feleltem - de inkább fizetek többet, csak biztos elég legyen, nem szeretnék mégegyszer itt állni. Kérdésemre, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvényességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, széttárja a kezét. Forgalmi elkér, ami nincs mert az I/0 kapunál maradt. Fizetés, sietés vissza I/0 kapuhoz.
(6. helyszin: "I/0 kapu #2" 9:20)
A kapu zárva, se kép, se hang. Kis ablakon bekukucskál, embert észrevesz, kopog, ember nem reagál. Kopog hangosan, ember észrevesz, megmutatom ablakon keresztül a papirokat, ekkor ismeretlen kultúra kézjeleit használva eltűnik egy ajtóban. Fel-alá sétálgatás közben ismét átfagytam, autóba beül, fűt. Fél óra elteltével embernek ismét kopog, mire már univerzálisabb mozdulatot megértve épület megkerül hátsó ajtón bemegy, ember megkeres. Bent kolléga megvár, papirok keres, kitölt, kolléga autót megnézi, monopolhatalmánál élve első rendszámot ablakba teteti. Kérdésemre, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvényességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, széttarja a kezét. Irány az okmányiroda !
(7. helyszin: útban kifelé, 9:40)
Miután a fekete VW sirocco tulajdonost aki elállta a kifelé utat nem sikerült megtalálni, de negyed óra elteltével felszabadult néhány hely, irány az okmányiroda.
(8. helyszin: Okmányiroda, 10:15)
A már ismerős, hihetetlen lusta, sokat csevegő, kissé molett szőke kisasszonynál én vagyok az egyetlen várakozó. Néhany fontos telefont befejez, de amikor a kiskegyed olvasásába kezdene, közelebb lépek hozzá, így hajlandó foglalkozni velem néhány percig, amíg odaad néhány papírt kitöltésre, majd abban a pillanatban lelép. A papírok kitöltése 1 percet vett igénybe, hölgyet hátul - aki éppen a cora akciós hús-ajánlat -20% reklámújságba merülve pihente ki a munka fáradalmait - megkeres, szól hogy minden ok. Hölgy ekkor bónusz lehetőséget megragadva ad egy 1500 ft-os csekket, amit fizessek be postán és jöjjek vissza.
(9. helyszin: Posta, 10:40)
Postán sor kivár, csekk kitölt mert töküres természetesen, csekk befizet, sima ügy.
(10. helyszin: Okmányiroda #2 11:00)
Hölgy kissé durcás hogy már vissza is értem, de 10 p múlva már foglalkozik is velem (Egyetlen várakozó vagyok ismét). Hölgy számítógépét szidja, majd jókat nevetnek barátnőjével akivel ketten foglalkoznak az autókkal kapcsolatos teendőkkel, hogy milyen jó hogy a barátnője ma még senkivel nem foglalkozott és nem csinált semmit, és az egészet a szgépre foghatja milyen okos 5let. A szőke molett ügyfélszolgálatos elintéz néhány privát telefont, ekkor elhatározom hogy szúrós szemmel addig nézem amíg nem intézi el nekem. Ez egy idő után szemmel láthatólag zavarba ejti, leteszi a telefont és megpróbálkozik a szgéppel, majd megkapom az okmányokat... Kérdésemre, hogy a zöldkártya valamint a műszaki érvényességét igazoló matricák hogy és miként fognak átkerülni az új rendszámra, széttárja a kezét.
És itt tart most az ügy ;)
Ma elviszem a plakett kft-hez mindezt, befizetek még ezt-azt, és jövő hét vége felé már kész is lesz :))
Hát nem csodálatos? :))
