Amit mindig is kerestél

Magyar Life Hírflash

Magyar Life

2003. május 28., szerda

Istenről

Kint az erkélyen, hajnaltájt, kellemes atmoszférában elnyújtózva egy parázsló cigarettával eljátszva a mélyen beégett, százezerszer elismételt monoton mozdulatsort mindenféle variációtól mentesen szinte azonnal szemet szúrt a két lapos, szürkéskékes felhõ között tiszta mélykék égbolton szikraként pislákoló Mars, melyre a helyzet jelenlegi állása szerint kevés eséllyel juthatok el - és hogy ne zökkenjünk túlságosan a gondolatsor mellé; most tegyük félre a spirituális utakat, a téridõ gépeket, és a többi lehetõséget. Azonnal egyértelmûvé vált annak a pásztornak a világképe, aki nem tudta, hogy a Föld gömbölyû, és a világ végtelen volt, nem pedig a technológia által nyitott, és egyszersmind zárt is. Valahol a sztyeppén túl, az óperenciás tengeren is túl, ahol ki tudja milyen szörnyek éltek, volt egy világ, amit senki sem látott még, a világ a lehetõségek világa volt; és mi sem volt természetesebb, hogy az elérhetetlen felhõket, az embereket, a növényeket és minden organikus létformát ki más, mint Isten teremtette. Békében élnék én is ebben a hitben, ha nem tudnám, hogy mi van az óperenciás tengeren túl, hogy a Föld gömbölyû, és hogy egyszer talán a technológia fõpapjai templomukban az elektromechanikus külsõ telepátita, külső gondolatgyorsítótárak és megannyi energiaformáló szerkezet megalkotása után mindezek kombinációjából mindent elérnek, amit a sci-fi, mint elõfutár, a képzelet távlataiból integetve maga után hivogatva a tudományt megmutat számunkra. Ideje észrevenni, Isten új helyre költözött, a reguláris imák régóta postafordultával, cím ismeretlennel érkeznek vissza, és ezt csak az nem veszi észre, aki sohasem nézi meg a saját gondolatpostafiókját.

2003. május 27., kedd

M2 Afterparty

(földalatti parkolószint)

- Jónapot elnézést, meg tudja mondani hogy merre jutok fel a moziba?
- Persze, itt be, és fel az elsőre.
- Itt le?
- Nem, itt be, és fel az elsőre.
- Kösz.*

*=
- Üdv - anonymous login - célpontom: Mozi, az útvonal-letöltéshez engedélyt kérek.
- Rendben, hozzáférés engedélyezve, az útvonal: bip-biiip-bip-bipbip-biiip.
- Ellenőrzés: bipbip-bip-biiip-bipbip?
- Helytelen. Javítás: bip-biiip-bip-bipbip-biiip.
- Összehasonlítás rendben. Logout.

2003. április 17., csütörtök

Csatorna

...megszabott csatornákon haladhatsz, a sebességed előre deklarált limitek között mozog, előmetaprogramozott humanoid-szűrőrendszerek ellenőriznek, és a legdurvább, hogy fénnyel világító robotok állíthatnak meg este, egy kereszteződésben, amikor senki nincs az utakon, csak te, az időszinkronizált trikolorlámpás világító gépekkel; a leegyszerûsített emberi tudatkivetülés-végrehajtó automatákkal.

2003. április 15., kedd

Végtelen cső (az invertáló)

...lassan talán még mi is beláthatnánk, hogy végül mindannyiunknak meg kell tanulnia annak a lassú, ütemes gyorsrepülés közepette a végtelen csõben, a forgó fémnégyzet vízszintes mélységében, a szûkülõ, pörgõ-forgó célvalóság keresztmetszetében, a látványosra tervezett elképzelhetõ köntösében tetszelegve, lassan darabokra hullva, megtöredezve, egyirányba lehullva törmelékké válni akaráshoz vezetõ útnak a legalapvetõbb ismérveit, amivel nem kell már sapkát markolászva-forgatva, gyûrögetve egy kisebb részletre vonatkozó, mégis az egész mentén szinte egy teljes kettéosztás nagyságával arányosan görbülõ méretût fordítani mindenen.

Süveg

Az öreg ház sziluettje lassan burjánzott elő a ködgomolyból. Olcsó képi hatásokként megvalósított felületcsúsztatások, zöld dombok a távolban, föld, iszam, tarajos hullámok a sziklákon. Szintetikus, és puha minden, csak a köveken látszik, hogy rajzfilmekből utánozta le valaki - valaki, aki többet tudott egyeseknél, de lehet, hogy éppen kevesebbet.

2003. február 5., szerda

Élet a Túlvilágon

Besötétedett már. Lassan poroszkált a nap a sötét égen társaival, a távoli csillagok sugárrémének ötleteivel, és egy pohár laza jóindulattal. Mert ilyen volt ő: kicsinyes, mégis számító. Nem mindig hazudott, általában csak odagondolta azt, amit mondott. Egyszer mégis rábaszott: elfelejtette felkopogtatni az urnáját, és elvesztette a fogadást: csúnyán felkopódott az álla tõle. Így aztán, hazaindult, jókedvûen megőrült, és óvatosan összekuporodott, kicsit jobban, mint amennyire képes lett volna rá saját akaratából. Õ maga a sors konstellációja folytán nem volt igazi pszionista. Egyszerûen nem állt le fingóversenyt játszani az útszéli pogóharcosokkal, csak azért, hogy lakmuszpapírt kapjanak a külföldi űrturistáktól, másrészt "aki látta már a csomókat kibontva, az már nem csepegtet egykönnyen" - ahogy aki mondja másnak, úgy mondja magának.

2003. február 3., hétfő

Az első szatócslecke

- Hallottam valamit, de nem fogom elárulni neked, mégis hányféle halállal jöttél e világra... mégis minek nézel te engem, egyszerű genetikusnak, akinek van elegendő felhatalmazása a hatalmas térképkollekció azonnali rögtönzésére? - vállat vont, fél térdre rogyott, és lassan, szakaszosan hugyozni kezdett.

- Na várj csak - nézett még fel - olyan más lett a színem! Talán csak más szögbõl kellett volna szemlélni a dolgokat... Ha a tudat képzelte valóság egyetlen elismert útja a tudomány, akkor nyilvánvaló, hogy a tudat saját teremtményein kívül nem járhat más rajta, és vendégszolgája lehet legnagyobb ellensége is, mikor helyenként mégis rátéved.

- De engem nem vernek át - folytatta órákkal késõbb. Kivárta, míg ismét ráterelõdik a figyelem, és csak aztán folytatta: - Ezúttal õk mennek haza, indokínába, vagy az Isten, a jóisten tudja megmondani, csak õ a megmondhatója, hogy meddig szállásolhatom el õket, ha ne adj isten úgy adódik, isten ments, megint. Mert Isten - jóságos. Bölcs arca lassan luggyogva ereszkedik alá a magasból, a mélybõl, vagy a nézõpont egy kérdéseként is materializálódhat, ha ne adj isten éppen dalolva, arrogáns jókedvével daliásan dacol.

- Sebestyén volt az - körbenézett, majd surrogva, szörcsölve folytatta - Sebestyén kierõszakolta magának a hatalmat. Óriási pecsenyefalatokat szúrt egy önmûködõ szerkezetre, majd középrõl osztva szüntelen felezve megjelölte õket, hátranézett, és villámgyorsan fordított sorrendben befalta õket. Mindig páratlan számú pecsenyefalatot használt a mutatványhoz, amiben semmi meglepõ sem volt, a pecsenyefalatok számától eltekintve. 712 falatkával kezdte, majd a kis gumókból hatalmas bábszerû-lényeket gyúrva játéküzlet kirakatelemeket tervezett, kis híján az éhhalálig. Akkor döbbent rá, hogy a valóság mégsem csak az õ elméjében létezik, hanem egy rajta kívül álló dolog. Az egyéni érzékelés sokszor megtévesztette, de még sosem hibázott eleddig. Rajta volt minden beteljesült jóslat nyoma, csak "A szatócslecke" c. cd lemezt nem kapta meg sehol. Márpedig így, nem térhetett nyugovóra, sõt, legyünk õszinték: nem? Vagy tudja mit? Bánja a halál, úgy bizony. Lassan jársz, tovább élsz. Ki-ki a maga kertjében ás, tovább él, tovább ér, csak nehogy visszaugorjon rád, mert sosem vakarod le többé. Befúrja magát mélyre, megtapad, kielli a petéket és szinte azonnal elburjánzik. Csak oda kell figyelni rá, nehogy megfázzon. Egyetlen balul kiütõ éjszaka alatt elpusztulhat az egész, kibaszott, szájbabaszott populáció végre. Akkor meg minek ez az egész? Működésünk a híd az ok és a cél között... Ön megnyerte a fõnyereményt!

2003. január 20., hétfő

Időfolyam

Egy többnyire idétlen múltból születve a jelen pillanatán átívelve a jövő szükségszerûen groteszk.

2003. január 15., szerda

Human.swap

Aznap reggel ismét arra ébredt fel, hogy - épp, miután akarata ellenére váratlanul kiszámolta, hogy az országban lévő lakások millióiba beszerelt kilowattórák pörgésmértékének arányában elnyelt, szokványos nyereségkulccsal rendelkező energiatöbblet órás bontásban számolva átlagosan mennyi extra profitot hozhat az energiatermelő vállalatnak - ezúttal ugyan mindent maga előtt tolva, de jó eséllyel soha nem látott mértékben sejlhet fel előtte az ősi szimmetriaegyenlet, melynek a megértéséhez vezető úton tudáskorlátjai elszórva, ám mindannyiszor áthatolhatatlan akadályhálót képeznek - annak a képnek a megállíthatatlanul a kiteljesedés felé haladó, kezdetben rendszerint egészen halvány felsejlése közben, melynek megérkeztével eljön, mit ábrázol; a gépvalóság, melyben tudatok általa értelmezhető összegzett visszajelzéseinek alapjairól megfigyelve szabadnak látszó, de mégis kötött mederben hasznosítható funkciója lényének meghajlított szűrőként való használatában merül ki, takarója pedig ezúttal sem volt más, mint egy visszafelé kanyarodó, horgaival itt-ott megkapaszkodó, részleteiben merev, egészében kiszámíthatatlan, toldozott-foldozott jövőkép.

2003. január 14., kedd

Ellenes-e?

a világ hatalma, mely két évszázados demokráciájával maga mögött méltán gyõzte le a fasizmus és kommunizmus erõit. Történelmének pozitív a mérlege még akkor is, ha sok bûnt követett el saját népe ellen , és idegenek (például ) ellen. azonban követhetetlen és értelmetlen. Az a , melynek ideálját és az egész világon megtestesíti és terjeszti, tarthatatlanul pazarló, környezet- és lélekpusztító. Ha a világon népességarányosan annyi személygépkocsi közlekednék, mint , néhány hónap alatt az emberiség. Az is nagy kérdés, hogy "a világ csendõreként" nem vállal-e magára olyan feladatokat, melyek elõbb-utóbb katasztrófához vezetnek, hiszen tetszés szerint, akár ENSZ-felhatalmazás nélkül dönt hadüzenet nélküli légiháborúk indításáról. valódi hatalmát a nagy bankok, a multinacionális mamutcégek és a fegyvergyártó lobbik képviselik, melyek bármikor megbuktathatják az elnököt. nem szabad amerikai gyarmattá válnia sem kultúrájában, sem pedig civilizációjában. Ha ez -ellenesség, akkor igen - a MIÉRT ellenzi az : mert .